Mostanában e-bookon éltem. Az indok egyszerű: mindig nálam van (a java-s mobilomon), tetszőleges mennyiség tartható egyszerre a táskában (egy könyv oldalanként ~1KB körül van), és a világítás eleve megoldva, a kijelző háttérvilágításának (és a fehér alapszínnek) hála, így éjjel se zavarom szobatársaimat.
Történt azonban, hogy a Dűne Istencsászára c. könyvet sehogy nem akarta megenni a szokásos E-book readerem (a MobiBook2) a méret miatt, így kénytelen voltam más eszköz (ezúttal ReadManiac) után nézni. Ez azonban néha megbolondult, meg maga az e-book történetesen ritka sz.r minőségű volt, így, mikor épp a Nyugati aluljárójában jártam egy könyvesbolt előtt, azt mondtam magamnak: “eh, megnézzük van-e”;volt, lehetett kártyával fizetni (egy aluljáróban…), elhoztam.
Nos, azóta nincs 10 oldal, hogy haladtam vele, pedig ennek két hete.
Az okok nagyon egyszerűek: a Dűne Istencsászára már túl nagy formátumú ahhoz, hogy beférjen a laptoptáskámba a gép mellé, a WC-re mobilt vinni mégiscsak kevésbé néz ki hóbortosan mint könyvet (pláne hogy egyáltalán nem feltűnő), éjszaka lefekvés után pedig fejlámpa hiányában nem tudom olvasni.
Szóval biztos nagyra értékelendő a papír illata, azt hiszem, maradok az e-booknál: nekem már most kényelmesebb.
(Ja, és a Librinél van partnerprogram (affiliate), ez tetszik, csak a Nyugati aluljáróját nem szabadna említenem ha beszállnék, így egyelőre kihagyom az 5%-ot)
)