Adam Nemeth’s Blog

Avagy, lusta vagyok leveleket írni

A kedvenc karácsonyi dallamom a Carol of The Bells, másnéven Ukrainan Carol, abbol is Ray Conniff 1962-es feldolgozása:

Ugyanis olyasmit mond el, amit kevés karácsonyi dalban látok viszont.

Ez nem a meleg szobák éneke: ez a vidéké, a hideg télé, a bizonytalanságé, a félve kimondott reményé, a csakazértis Jézusé, amikor már csak kapaszkodóként is ezt énekled, mert bár Tudod, de bizonyos sose lehetsz benne teljes valójában földi léted során, mégha naponta tapasztalod is.

Ez az értékrendeddel ellentétes világban énekelt dallam, aminek része vagy, de mégse úgy jó itt amit jónak hívnak, ahogy szeretnéd, hogy jó legyen, a huszonegyedik századi mindennapok tapasztalata - és a huszadik századi Ukrajnáé is minden bizonnyal. De mégis, bár picit félve, kiállsz, és Jézusért kiáltasz.

Az eredetileg kora tavaszi szerencsekívánó versikét már abban az időben írta át Leontovics kórusművé, amikor Ukrajnában az újévet nem tavasszal, hanem január közepén ünnepelték, megmagyarázva ezzel az eredeti szöveg- és dallamvilág különbözőségét. Keresztény kontextusra és angol szövegre csak a 30-as években ültette át Peter Wilhousky.

Ezt a hangulatot adja vissza olyan jól a Connif-feldolgozás.

Az ukrán eredetit meg lehet hallgatni itt (Oleg Bulaschenko professzor oldaláról).

Ebben a playlistben pedig 3 kiváló feldolgozás szerepel egymás alatt, köztük egy cseh amatőr kvintett zseniális videója.

Mindenkinek Boldog Karácsonyt és - bár addig tervek szerint jelentkezünk - sikeres új évet!

Az architect dolgok sorozatra több megoldásom is lett volna a héten, de sajnos időközben ideiglenesen lekorlátozódtak az energiáim.

Szeretnék azonban némi interakciót is, nem kell komment, kéne egyet szavazni. Remélem, jövő héten már jobban leszek, és akkor tudok tartalmat is mögérakni…

Témajavaslatok:

• Architect dolgok - mindless cloning, avagy, hogyan kell mérnöki módon kezelni azt, ha a specifikáció annyi “ugyanilyet szeretnék mint ez?”
• Architect dolgok - Közösségi webalkalmazás építése PHP alapokon, szépen - van elfekvőben egy jó minőségű kis symfonys kódom, közösségi (twitter,facebook, iwiw) appnak, nem túl sok, de sokmindent be lehet rajta mutatni, és senki felé nem licencköteles
• Architect dolgok - tervezési folyamatok - tovább folytatva az általános részt, rendszertervezési gyakorlat
• Egyéb - akkor kommentelj

A tarsolyban van még egy félkész játék JS-ben, opensocial okosságok, webes modultervezés (ami nem azonos a rendszertervvel), de ezek azok, amik előránthatóak könnyedén.

Nos, mit gondoltok?

(Alant egy poll-r szavazás, ha nem jelenne meg rss-ben)

Eddig megjelent architect cikkek:

• Architect dolgok - modellezés a gyakorlatban
• Architect dolgok - agilis projekt
• Architect dolgok - informatika elméletben és gyakorlatban
• Architect dolgok - Use case-ek, modellek, követelmények
• Architect dolgok - Ajánló: Javascript in the enterprise
• Architect dolgok - Framework napok alatt
• Architect dolgok - Logika és Struktúra

Sziasztok,

Sorozatunkat megszakítva, mert már annyian cseszegettek miatta:
1) A szájt fájlrendszere érintetlen
2) A szájt adatbázisához most nem tudok hozzáférni (Márk, hogy lehet?), de az is érintetlennek tűnik
3) Ha a feedURL-t betöltöd egy böngészőbe, helyes
4) Ha nem google readert használsz, helyes
5) A google readeres ismerőseim átlag felénél jó a szájt, másik felénél spam van.

Szóval nem tudom, mi a baja. Alternatív RSS-nek itt van Gazs feedje (kösz, Gazs!), illetve egy Yahoo Pipes feed, ezek mennek a birodalmi readerrel is.

Persze, frissítenem kéne wordpress-t, ez nem feltétlen pusztán lustaság okán nem történik meg…

Egy kis vallomással tartozom nektek:

Nem tudom, kész lesz-e a jó-hely wiwes változata március végére. Egyelőre sajnos úgy néz ki, hogy nem.

Ennek leginkább az oka, hogy nem tudtam megteremteni a körülményeket a fejlesztéshez. Hogy ez mennyire volt az én hibám vagy se, azt döntsétek el Ti a post végén (kommentben, tényleg, kérlek)

A post hosszú lesz, a következőkről lesz szó:

• A Jó-hely előtörténete
• A wiw opensociales indulása és a jó-hely
• A most kialakult helyzet

(more…)

Brüsszel egy gyönyörű város.

Igaz, hogy két és fél órát késett a gép, igaz, hogy teljes frászban voltam az ideiglenes személyim miatt (amit a belga határőrlány nézett 2 percig némán, félénken megszólaltam “It’s a temporary… Permanent was stolen”, berakta UV alá, megvonta a vállát, és továbbengedett), de mégis jó itt lenni.

A város úgy néz ki, mintha egy 19. század végi - 20. század eleji helyszíneken játszódó romantikus film díszletei lenne. Amikor ezt elkezdtem mondani, Vica válasza: akkor még csak a belvárost láttad… Most kinnvagyok a Brüsszeli Szabadegyetemen (Université de Libre Brusseles vagy mi), és mégis ugyanolyan…

Itt egyébként a világ legkockább eseménye zajlik: a FOSDEM. találkozam mozillásokkal, beszéltem már OpenMoko fejlesztővel, webesekkel, KDE-sekkel… mindenkin kitűzők, matricák, ingyenCD-k, poszterek… egyszóval jó itt;) (És vannak lányok is… szép számban…nem gondoltam volna.)

Most megyek vissza, próbálok néhány dolgot megszervezni, vagy fényképezni - sajnos csak mobillal…

Mostanában e-bookon éltem. Az indok egyszerű: mindig nálam van (a java-s mobilomon), tetszőleges mennyiség tartható egyszerre a táskában (egy könyv oldalanként ~1KB körül van), és a világítás eleve megoldva, a kijelző háttérvilágításának (és a fehér alapszínnek) hála, így éjjel se zavarom szobatársaimat.

Történt azonban, hogy a Dűne Istencsászára c. könyvet sehogy nem akarta megenni a szokásos E-book readerem (a MobiBook2) a méret miatt, így kénytelen voltam más eszköz (ezúttal ReadManiac) után nézni. Ez azonban néha megbolondult, meg maga az e-book történetesen ritka sz.r minőségű volt, így, mikor épp a Nyugati aluljárójában jártam egy könyvesbolt előtt, azt mondtam magamnak: “eh, megnézzük van-e”;volt, lehetett kártyával fizetni (egy aluljáróban…), elhoztam.

Nos, azóta nincs 10 oldal, hogy haladtam vele, pedig ennek két hete.

Az okok nagyon egyszerűek: a Dűne Istencsászára már túl nagy formátumú ahhoz, hogy beférjen a laptoptáskámba a gép mellé, a WC-re mobilt vinni mégiscsak kevésbé néz ki hóbortosan mint könyvet (pláne hogy egyáltalán nem feltűnő), éjszaka lefekvés után pedig fejlámpa hiányában nem tudom olvasni.

Szóval biztos nagyra értékelendő a papír illata, azt hiszem, maradok az e-booknál: nekem már most kényelmesebb.

(Ja, és a Librinél van partnerprogram (affiliate), ez tetszik, csak a Nyugati aluljáróját nem szabadna említenem ha beszállnék, így egyelőre kihagyom az 5%-ot)

Vannak sztorik, amiket érdemes elmesélni. A városban keringő történetek egyike egy kis kávézóról szólt, annak kedves tulajdonosnőjéről, és csak pult alatt kapható - csak azért se fogom lelőni a poént - különleges hamburgeréről. Ez pedig nem más, mint Marika néni kávézója az Angyal utcában.

Marika néni 24 éve süti a hamburgereket, 76-féle hamburgert sütött eddig, amelyek közül csak “néhány” - nézd az étlapot - szerepel az aktuális repertoárban, mert például az almás(!) sütésekor mindent áthatott az olajszag. Minden hamburgernek saját kis története van: az egyik Kanadában élő barátnőjéről, másik kettő az unokákról van elnevezve, de van olyan is, ami egy vidéki kis cég nevét viseli, akik rendszeresen utaztak több mint száz kilométert hamburgerezéshez. Az elmúlt 24 évben két és fél milló hamburger készült, amiből csak négy nem ízlett vevőjének Marika néni állítása szerint: az üzletben ugyanis tábla hírdeti: “Ha nem ízlik a hamburger, nem kell kifizetni!” “Van olyan, hogy néha rosszul sikerül”, szabadkozik, de ez az arány mégiscsak figyelemreméltó repülőgéptervezésnél is.

Ő egyébként amolyan “mindenki nagymamája”: szeretik a fiatalok, ez meg is látszik, nemrég egy felhúzható vekkerrel is meglepték - jól illeszkedik az amúgyis “nagymamás” környezetbe - amit minden egyes nap beállítanak egy véletlenszerű időpontra, és a megcsörrenés pillanatában belépő vendég ingyen fogyaszt.

Aki ide készül, viszont vigyázzon: hamburgerei mérete nem hasonlítható a McDonaldshoz, megvallom - bár termetes ember vagyok - nekem is nehezemre esett egy korai, könnyű ebéd után teljes egészében elfogyasztani az enyémet, zárás előtt, este 9-kor. Az XXL hamburgerét - jobb név talán a kocsikerék? - pedig állítólag már volt olyan ember, akinek sikerült egy helyben elfogyasztania. De semmi gond, nem véletlenül van a pult felett a sok műanyag tál, amivel a kevésbé elszánt fogyasztó hazaviheti a maradékot.

Szóval Marika néni kávézója - bár a kávé kisebb hangsúllyal szerepel - egy jó hely, évszaktól, társaságtól, programtól függetlenül. Ezeket a történeteket érdemes elmesélni egymásnak.

• Marika néni honlapja: http://hamburger.hu
• Marika néni az iwiwen
• Marika néni a jó-helyen (jelöld be, ha Te is így gondolod!)

Köszönöm Tompikának, hogy azt mondta, érdemes, Kelt-nek, hogy megmutatta a Spam Karma 2-t és az EuroMarknetnek, hogy extra gépidőt biztosított erre a szerveren.

Blog kitisztítva.

(röpke editorial, azok kedvéért,akik hiányolták a postokat)

Páran tudják, hogy kedden betegségre hivatkozva minden lehetséges helyen ideiglenes távolmaradásomra hívtam fel a figyelmet és kértem munkatársaimtól, ügyfeleimtől a türelmet és a megértést. Még ma sem vagyok túl jól, de mára minden project elért abba a fázisba, ahol már (sajna) közbe is kell lépni.

(more…)

Igen, vége a vizsgaidőszaknak, és egyre kevesebbet írok.

Kétféle informatikai project létezik ugyanis: az egyik a tucatmeló, a másik meg az, amiről csak akkor lehet beszélni, ha készen is van. Így pl. a Jó-hely ugyan megnyerte a MOKK-pályázatát, még mindig nem tartjuk elég stabilnak és késznek ahhoz, hogy nyilatkozzunk.

(more…)