Adam Nemeth’s Blog

(This post is partly a response for the Webisztan post for iPad owners)

So, yes, I bought an iPad recently.

Why?

For some reasons, I cannot bring too much pack with me, and I had a half-vacation trip to Amsterdam. Four days, which means, you shouldn’t really bring your laptop with you (nearly 3 kilograms, how I regret that I switched to 15 cols, I don’t need the large display…), yet it’s definitely good to bring some computing power.

I looked at the Androids, and after holding an Android phone for 2 hours in my hand, I decided that this platform is underperforming for me.

I knew that webOSes are also slow, an I would have to wait for them until christmas shopping season at least anyway.

Average netbooks? I used one with linux (moblin, perhaps?), and brought one with me to Paris with windows (thanks again, Balazs), they’re awfully slow, and the reason we brought it with us - namely: calling parents on skypeout - didn’t work: you could skype-skype, but somehow, no skypeout on Atom…

So, why are they slow? Answer is: they have traditional multitasking.

So, this left me with the Apple option. I’m a mac user since 5 and a half years, and it took me just some googling to get an iPad a few days before the trip (they weren’t introduced then in the Netherlands). For the technically curious, it’s a 64-3G, just to make sure I don’t regret buying a smaller one - although 32GB would be also fine.

The thing is, I bought it for work, which it half-failed.

Especially in Amsterdam, when I had to create a homepage, and I couldn’t switch easily between the SSH terminal (vim - editor… ) and the safari browser. I planned to use VNC, but somehow, unusually my home computer was frozen (thanks for Kelt for checking that it wasn’t stolen), so I had to rely on the machine.

But guy, what an immersive platform it is!

The difference between a device with such form factor and a full-blown computer is simple: a computer is a computer; an iPad becomes the thing you’re running on it.

If you use it as a notetaker, it becomes your notepad. If you use it as a piano, it becomes a piano (although it’s easy to miss the keys). If you use it as a drawing board, it becomes your drawing board.

And it’s that easy. The window is the iPad.

Now, let’s get back on why on Earth people need multitasking?

Because they need to switch between things!

In fact, I don’t find it that hard: I can easily switch between mail, safari, and BeejiveIM (an MSN/Gtalk client), press the button, click. The reason of this is that every application stores its last state on flash, and opening it just reloads (we call this serialization, or using the name from the 90s: permanent computing).

So when you close an application, it doesn’t ask for saving the document you’re working on. The next time you open it, it will stay the same, so it will feel just like multitasking.

So, ‘perceived’ multitasking works, and things are blazingly fast - since the computer does only the one thing it became.

There are two things which cannot be handled this way.

The first obvious thing is an alarm clock: you cannot have a good alarm clock on iPad in the background. Also, you can’t play music, especially not youtube music videos in the background, not that it would be feasible for an ARM processor I believe, since streaming video needs the most power from such devices.

The second thing is about network connections (sockets) - although few things need it (my only example is SSH) it makes your life really hard if you can’t keep them.

Maybe it would be good if chats could be open like in GMail, but we’ll have to see how this works on the ChromeOS tablets, and it’s easy to see the limits of such an interface.

So, the iPad is a suitable device for on-the-go. I know it’s a bit heavy, but still I bring it with me to a lot of places. It’s more convenient to use than a phone, and you can solve a lot of things with it.

The most used apps so far:

• Safari, of course (check timetables, or anything on-the-go)
• BeejiveIM (talk with your friends in unusual places and situations)
• iBooks (yes, you can read books on it - it has a brightness setting. Also, it eats .epub and PDFs)
• OmniGraffle (it’s really immersive to draw on a drawing board, instead of a computer)
• Virtuoso (a piano app - it’s much more fun creating music than to listening on it)

Disatvantages

First, the sound quality of iPad is below my expectations, so I still prefer to listen to music on computer, but for those who can’t hear the difference between the different qualities of bitrates, it could be fine.

Second, the Mobile Safari programming is harder then expected: For example, there’s no focus() function, so you can’t lead the user through a form easily; or there’s no contentEditable, which basically kills any WYSIWYG HTML-Editor support.

Also, the built-in apps are rather primitive: I’d laugh my ass off at anybody saying that iPad mail is full-featured; at least it could load pictures of people from the addressbook… Or maybe could I type bold text? (BTW, rich text editing is basically missing on the whole platform - except for the Pages app)

Oh, and you can’t attach a photo to a mail, but you can mail a photo. Cute, isn’t it?:)

Even the calendar app is strange: you cannot add new events by clicking (tapping) on their place: you have to press the plus button in the corner, set the date and time from a dropdown, and save it.

So, it does feel like I’m holding a prototype now; but hey, I haven’t seem too much prototypes this fast and usable.

Let’s see what the new OS brings. I hope they won’t ruin the speed of the device.

I have told this multiple times, maybe it’s worth a blogpost on its own. It’s mainly a reaction to recent posts of Dave West from InfoQ, and the discussions formed beneath them. Although I can feel it through what makes someone to think this way, yet I have different opinions which I would like to tell.

I have been hearing a lot of times about wether what programmers do is engineering, is science, art, or what. When I was about 18, even I had some thoughts that building software is not about engineering, but now, perhaps just because I became a master of software engineering officially (ok, it’s called engineer-informatitian in hungarian), I do think it is.

Why does the question arise? Because our daily job - at least, for a lot of us - is not based on science, but rather is about some chaotic finding-your-way thing. It rarely involves drawings and science - not gut - based calculations if you don’t explicitly insist on them, especially not in the enterprise world.

Some say 60 years ought to be enough for an engineering discipline to form, and therefore this isn’t one; I think it otherwise. I think it will take us a lot more time to find out what this thing is, even if we reached this far, and even if our profession has roots in the ancient Egyptian civilization (have you ever thought of that the basis of Egyptian tax administration is a series of calculatiosn based on water sensors and other aggregated data?).

Let’s start with two questions: what is engineering? What is software engineering?

Let me answer the first question with a personal point of view, and a second with an official one.

(more…)

Szeretem érezni az énekes hangján az utolsó, felvétel előtt elszívott cigaretta torokfüstjét, a hangot, ahogy a mikrofon védőhártyájára valami rárepül, ahogy a pengető elcsúszik picit a gitáron, a keverő hibáit, ahogy összeollózta a számot. A hangszerek csendülését, ahogy a háttérben újabb-s-újabb komplex formákat fedezek fel, a tízezredik visszahallgatáskor.

(more…)

… And especially about Darjeeling first flush maharani 2010

The following text was originally a letter to my friend, Massimiliano Mirra, along with a pack of the aforementioned tea, reproduced here as it was written, in the public library of Amsterdam, as he said it’s a text which shouldn’t be enclosed into a single letter. This story was told before to a few tea-loving friends already, but this is the first written version. In case you spread it, please drop me a mail, and at least also mention my name. Creative commons nc-sa…

Darjeeling tea is known as the Queen of black teas and not without a reason.

Darjeeling is in the Indian part of Himalaya, with a breathtaking view of the tschomolungma, and an also a breathtaking height of 6000 meters. Mount Everest seems like a small bump from there. Its slopes makes it ideal for tea, as they get so much sunshine, just like the slopes of Tokaj are ideal for wine. 

Darjeeling tea is harvested three times a year, called first flush, second flush, and autumn flush. Since they are queens, let’s look at them as women, and be sure we won’t miss a point.

First flush is like a sixteen years old girl. She’s really fresh, but also don’t have too much experience of the intercourse with hot water. Therefore, you have to brew it carefully: don’t use too hot water with it, as it would make her closed, and you can’t really enjoy your meeting with her. 70 degree celsius or a little more is about enough. Also make sure you always use clear water with her: mostly we recommend spring water, but having a usual bottled water without gas is enough.

The advantage of her, that if you are careful enough, she has the curiosity and strength to be with you multiple times in a day;that is, if you don’t pour too much water on her - just about one deciliter per 2 teaspoons - you can enjoy her 3-4 times without getting another portion. 

The problem with such a 16 years old that she will spend only her summer vacation with you: after that, girls go back to school, and either become more serious, or unenjoyable at all.

First flush is harvested in late march, and usually gets into the stores early may. Be sure to drink it before september.

Second flush is harvested in mid-may: she’s about 26 years old. already has some experience with hot rains of the himalaya, you don’t have to teach her everything. Also she is more serious and more colorful: knows more of the world, and has more to tell you. However, she isn’t that interested in you: maybe you can go two rounds with her, but after that she won’t be really part of your experience. Yet you can enjoy her year-round. 

Autumn flush is 36 years old: full of experience, full of shades and secrets which shine through her personality. You can only experience her once per session, but what an experience it will be! Also, she has the dark colour you would expect from most of the black teas. Be careful with her too, however: pour water just below the 100 degrees, 95 should do fine.

The tea I gave you is a first flush maharani from this year. I have an autumn flush maharani at home, she’s my celebration tea, along with a 30 years old pu-erh. Maharanis are a bit sad, sour like a lemon: you will feel it. She’s an emo kind of girl: this will grow into the experience of the autumn Diva later. I hope she can grow up at you - some first flushes turn into older by themselves - but I’m not sure, so enjoy her through the rest of the summer.   

Avagy, lusta vagyok leveleket írni

A kedvenc karácsonyi dallamom a Carol of The Bells, másnéven Ukrainan Carol, abbol is Ray Conniff 1962-es feldolgozása:

Ugyanis olyasmit mond el, amit kevés karácsonyi dalban látok viszont.

Ez nem a meleg szobák éneke: ez a vidéké, a hideg télé, a bizonytalanságé, a félve kimondott reményé, a csakazértis Jézusé, amikor már csak kapaszkodóként is ezt énekled, mert bár Tudod, de bizonyos sose lehetsz benne teljes valójában földi léted során, mégha naponta tapasztalod is.

Ez az értékrendeddel ellentétes világban énekelt dallam, aminek része vagy, de mégse úgy jó itt amit jónak hívnak, ahogy szeretnéd, hogy jó legyen, a huszonegyedik századi mindennapok tapasztalata - és a huszadik századi Ukrajnáé is minden bizonnyal. De mégis, bár picit félve, kiállsz, és Jézusért kiáltasz.

Az eredetileg kora tavaszi szerencsekívánó versikét már abban az időben írta át Leontovics kórusművé, amikor Ukrajnában az újévet nem tavasszal, hanem január közepén ünnepelték, megmagyarázva ezzel az eredeti szöveg- és dallamvilág különbözőségét. Keresztény kontextusra és angol szövegre csak a 30-as években ültette át Peter Wilhousky.

Ezt a hangulatot adja vissza olyan jól a Connif-feldolgozás.

Az ukrán eredetit meg lehet hallgatni itt (Oleg Bulaschenko professzor oldaláról).

Ebben a playlistben pedig 3 kiváló feldolgozás szerepel egymás alatt, köztük egy cseh amatőr kvintett zseniális videója.

Mindenkinek Boldog Karácsonyt és - bár addig tervek szerint jelentkezünk - sikeres új évet!

Az architect dolgok sorozatra több megoldásom is lett volna a héten, de sajnos időközben ideiglenesen lekorlátozódtak az energiáim.

Szeretnék azonban némi interakciót is, nem kell komment, kéne egyet szavazni. Remélem, jövő héten már jobban leszek, és akkor tudok tartalmat is mögérakni…

Témajavaslatok:

• Architect dolgok - mindless cloning, avagy, hogyan kell mérnöki módon kezelni azt, ha a specifikáció annyi “ugyanilyet szeretnék mint ez?”
• Architect dolgok - Közösségi webalkalmazás építése PHP alapokon, szépen - van elfekvőben egy jó minőségű kis symfonys kódom, közösségi (twitter,facebook, iwiw) appnak, nem túl sok, de sokmindent be lehet rajta mutatni, és senki felé nem licencköteles
• Architect dolgok - tervezési folyamatok - tovább folytatva az általános részt, rendszertervezési gyakorlat
• Egyéb - akkor kommentelj

A tarsolyban van még egy félkész játék JS-ben, opensocial okosságok, webes modultervezés (ami nem azonos a rendszertervvel), de ezek azok, amik előránthatóak könnyedén.

Nos, mit gondoltok?

(Alant egy poll-r szavazás, ha nem jelenne meg rss-ben)

Eddig megjelent architect cikkek:

• Architect dolgok - modellezés a gyakorlatban
• Architect dolgok - agilis projekt
• Architect dolgok - informatika elméletben és gyakorlatban
• Architect dolgok - Use case-ek, modellek, követelmények
• Architect dolgok - Ajánló: Javascript in the enterprise
• Architect dolgok - Framework napok alatt
• Architect dolgok - Logika és Struktúra

Sziasztok,

Sorozatunkat megszakítva, mert már annyian cseszegettek miatta:
1) A szájt fájlrendszere érintetlen
2) A szájt adatbázisához most nem tudok hozzáférni (Márk, hogy lehet?), de az is érintetlennek tűnik
3) Ha a feedURL-t betöltöd egy böngészőbe, helyes
4) Ha nem google readert használsz, helyes
5) A google readeres ismerőseim átlag felénél jó a szájt, másik felénél spam van.

Szóval nem tudom, mi a baja. Alternatív RSS-nek itt van Gazs feedje (kösz, Gazs!), illetve egy Yahoo Pipes feed, ezek mennek a birodalmi readerrel is.

Persze, frissítenem kéne wordpress-t, ez nem feltétlen pusztán lustaság okán nem történik meg…

Egy kis vallomással tartozom nektek:

Nem tudom, kész lesz-e a jó-hely wiwes változata március végére. Egyelőre sajnos úgy néz ki, hogy nem.

Ennek leginkább az oka, hogy nem tudtam megteremteni a körülményeket a fejlesztéshez. Hogy ez mennyire volt az én hibám vagy se, azt döntsétek el Ti a post végén (kommentben, tényleg, kérlek)

A post hosszú lesz, a következőkről lesz szó:

• A Jó-hely előtörténete
• A wiw opensociales indulása és a jó-hely
• A most kialakult helyzet

(more…)

Brüsszel egy gyönyörű város.

Igaz, hogy két és fél órát késett a gép, igaz, hogy teljes frászban voltam az ideiglenes személyim miatt (amit a belga határőrlány nézett 2 percig némán, félénken megszólaltam “It’s a temporary… Permanent was stolen”, berakta UV alá, megvonta a vállát, és továbbengedett), de mégis jó itt lenni.

A város úgy néz ki, mintha egy 19. század végi - 20. század eleji helyszíneken játszódó romantikus film díszletei lenne. Amikor ezt elkezdtem mondani, Vica válasza: akkor még csak a belvárost láttad… Most kinnvagyok a Brüsszeli Szabadegyetemen (Université de Libre Brusseles vagy mi), és mégis ugyanolyan…

Itt egyébként a világ legkockább eseménye zajlik: a FOSDEM. találkozam mozillásokkal, beszéltem már OpenMoko fejlesztővel, webesekkel, KDE-sekkel… mindenkin kitűzők, matricák, ingyenCD-k, poszterek… egyszóval jó itt;) (És vannak lányok is… szép számban…nem gondoltam volna.)

Most megyek vissza, próbálok néhány dolgot megszervezni, vagy fényképezni - sajnos csak mobillal…

Mostanában e-bookon éltem. Az indok egyszerű: mindig nálam van (a java-s mobilomon), tetszőleges mennyiség tartható egyszerre a táskában (egy könyv oldalanként ~1KB körül van), és a világítás eleve megoldva, a kijelző háttérvilágításának (és a fehér alapszínnek) hála, így éjjel se zavarom szobatársaimat.

Történt azonban, hogy a Dűne Istencsászára c. könyvet sehogy nem akarta megenni a szokásos E-book readerem (a MobiBook2) a méret miatt, így kénytelen voltam más eszköz (ezúttal ReadManiac) után nézni. Ez azonban néha megbolondult, meg maga az e-book történetesen ritka sz.r minőségű volt, így, mikor épp a Nyugati aluljárójában jártam egy könyvesbolt előtt, azt mondtam magamnak: “eh, megnézzük van-e”;volt, lehetett kártyával fizetni (egy aluljáróban…), elhoztam.

Nos, azóta nincs 10 oldal, hogy haladtam vele, pedig ennek két hete.

Az okok nagyon egyszerűek: a Dűne Istencsászára már túl nagy formátumú ahhoz, hogy beférjen a laptoptáskámba a gép mellé, a WC-re mobilt vinni mégiscsak kevésbé néz ki hóbortosan mint könyvet (pláne hogy egyáltalán nem feltűnő), éjszaka lefekvés után pedig fejlámpa hiányában nem tudom olvasni.

Szóval biztos nagyra értékelendő a papír illata, azt hiszem, maradok az e-booknál: nekem már most kényelmesebb.

(Ja, és a Librinél van partnerprogram (affiliate), ez tetszik, csak a Nyugati aluljáróját nem szabadna említenem ha beszállnék, így egyelőre kihagyom az 5%-ot)