Az iWiW új dizánja kapcsán került elő egy ismerősöm, az alábbi beszélgetés zajlott köztünk (rövidítve):

1:07:33 AM XY: kapcsolatban allsz az iwiw fejlesztokkel?
1:07:43 AM XY: kerlek add at nekik a kovetkezo kis uzenetet:
1:07:44 AM Aadaam: mondjuk
1:08:13 AM XY: “Kedves fejlesztok! Kerlek nezzetek meg a Facebook keresodobozat, utana masoljatok le vagy akasszatok fel magatokat. Koszonettel: XY”

(Természetesen nem ezt a módját választottam az információátadásnak, a postban nem erről lesz szó, sok egészséget, boldogságot minden általam ismert iWiW-közeli embernek - van belőlük pár)

Az illető történetesen informatikushallgató.

Némi csúnya visszaszólás után (azóta remélem, már kevésbé haragszik) összekötöttem Benjaminnal, és hozzávágtam a megfelelő technológiát: “Tessék, csináld meg!”

Hogy miért tettem és igazam volt-e (szerintem igen, különben nem tettem volna, a kommentsáv használata meg ismert :) , arról szól a post.


Én nagyon szeretek “protózni”, és szeretem azt, amikor történetesen tanácsadóként a protóért fizetnek meg (már ha megfizetnek). Egy prototipus bemutatja az adott funkcionalitás működését, azonban nem foglalkozik pl. terhelési problémákkal, bár én - pláne ha munkaként csinálom - mellékelni szoktam egy terhelési prognózist /cache-lehetőségeket.

Az elmúlt években számtalanszor engedtem ki a kezeim közül ingyen és bérmentve prototípusokat, vagy segítettem (pl indiai) programozókat elindulni egy-egy témában. Persze kinek többet, kinek kevesebbet, és ez azért picit pofára is megy, de főként élethelyzetre: ha épp nincs mit csinálnom, de megélek, inkább, mintha meló, barátnő és még enni is kell…

Én az gondolom, a reputációs tőkém - feltéve persze, ha van még ilyen - nagyrészt ilyen prototípusokra épül. Eleinte feltörekvés-szinten, máskor már csak simán azért, mert valami nem tetszett épp, és volt akkora arcom, hogy úgy gondoltam, ha megmutatom, hogy lehet jobban, elhiszik nekem. Néha elhitték és úgy lett, néha elhitték, mégse lett úgy, néha meg úgyse hitték el, hogy mozgó, élő példát toltam az orruk alá. Ilyen az élet.

Persze, vittem hosszabb projekteket is, nem szoktak az én nevemen futni, de volt ilyen, és időről-időre szeretném bebizonyítani, hogy képes vagyok hosszútávon is hasznosítható tudást, türelmet és kitartást felmutatni.

Megértem, ha egy dolgozó ember azt mondja, nem csinálok több prototípust, ingyen legalábbis nem: család van, kapcsolatok vannak, szórakozás van, és emellett minimum 8 órában ezt csinálom, élni is akarok, nincs ingyenebéd.

De egy egyetemista, az ne mondja ezt. Ha nevet akar a szakmában, persze, tanuljon kitartást a Kovács Bt webfejlesztő divizíójában CSS-IE háborúkat vívva, tanuljon algoritmikus gondolkodást egy egyetemi kutatóprojektben, tanuljon vezetőkészséget a projektlaborok irányítását elvállalva, tanuljon hosszútávot véget-nem-érő projektek karbantartásában.

Emellett viszont időről-időre mutassa meg, mire képes, hogy ő is van olyan, mint akiket kritizál: eleinte baromira nem fog sikerülni, de nem baj. Lehetnek hasznosítható ötletei. Nehéz elképzelni, milyen a nagyterhelésű rendszer, amíg nem látott valaki olyat élőben, de lehet, hogy egy gyakorlott rendszermérnök félszemmel kiszúrja és kicseréli a terhelésgyanús alkatrészt, míg a felületötlet - amihez az ilyen emberek természetük miatt kevésbé szoktak érteni - az ő érdeme.

Aztán majd jönnek a kapcsolatok. A megbízások. “Megírnád nekünk? Kifizetjük.” A barterek. A következőhöz meg már úgy mehet oda, hogy igen, ezt és ezt is én csináltam. Érni fog valamit, már nem csak az egyszerű php-css gyerek, már nem csak az egyetemi javat-dotnetet tudja hasznosítani: már van értelme, kerete a tudásának, alkalmazásának.

Félre ne értsen senki, nem igazán értek egyet a terméktervezős konceptrajzok nyomatásával: rajzolni mindenki tud, a photoshop elvisel bármit, és még a 3d studio max se szól be, hogy a gravitációval ugyan mi lesz. (Hányszor láttam ezt már hülye árnyékokat meg lentről felfele számolt dolgokat magukat dizájnernek kikiáltó iparművészektől!)

De ha úgy állít oda, hogy be tudja láttatni, az elképzelése elméletben és gyakorlatban is működik, akkor ő már nem csak egy egyszerű flamer: akkor talán már köze van ahhoz, amit úgy hívunk, mérnök.

Egy informatikus ne higgye magát az egyszerű felhasználó szerepébe, mikor kritizál: egy informatikus tegye magát a magát egyszerű felhasználó szerepébe tévő mérnök szerepébe, ebből a perspektívából működjön, ebből adjon tanácsokat. Ne klónozzon, alkosson, mutassa meg, hogy a koncepciója az adott kontextusban is érvényes.

Nem érdekel, a facebook hogy csinálja. Lehet hogy jó, lehet hogy nem. De bizonyítsa be. Addig nem veszem komolyan.