Mon 19 Nov 2007
Az 100 dullárus laptoprúl, digitális oktatásrul.
Posted by Aadaam under Uncategorized , szakma , 100 dolláros laptop , olpc , oktatás(Sanna kérésére)
Van ez a 100 dolláros laptop, vagy más néven OLPC projekt, amiben hátrányos helyzetű távoli gyerekeknek visznek csini linuxos masinákat, amikben egyébként kétségtelenül csodálatos innováció gyűlt össze, a felnőtt nyugati világban nevetségesnek tűnő, mégis rendkívül hasznos - és a gyerekeknek az ingyenebéd mibennemlétét filozofikusan kiválóan oktató - kurblival, sokkal inkább ingyenebédes napelemmel, kakaóbiztos, apró kezekre tervezett billentyűzettel, és hasonló izgalmas megoldásokkal, amik mind-mind a jószándék emberi zsenialitást megsokszorozó jótékony hatását dícsérik.
Amennyiben úgy érzed, eme glória megér valamit az emberiségnek, konkrétan neked is megér 70 000 forintot, amit hajlandó lennél letenni eme újfent termett jelkép oltárán, cserébe kapnál egy példányt, akkor itt a link, ahol ezt megteheted. Bár én a helyedben azt is inkább a gyerekeknek adnám, neked kicsi lesz, de olvasd el inkább Pogue cikkét.
(Én úgy gondolom, sok év open source után továbbra is tudással szeretnék hozzájárulni a világhoz, azt kapok és azt adok - infoórát adok-veszek - bár a világ tudásért cserébe némi pénzt is adhatna lassan, de ez más vonal…)
Az, hogy ez a laptop miért nem lesz jó neked, viszont minek a végiggondolására kéne, hogy ösztönözzön minket, szigorúan az összeg kifizetése után (megtetted már?) lásd a hajtás után.
(Tényleg megtetted?)
Mottónak hadd idézzek Pogue cikkéből, pontosabban magát a projekt vezéralakját, Negropontét, szigorúan Fair-use szabállyal élve (amerikai anyag, csak nem fognak megszidni érte):
“Nobody I know would say, ‘By the way, let’s hold off on education.’ Education happens to be a solution to all of those same problems.”
A laptop egyik legfőbb tulajdonsága (a már hivatkozott cikk szerint), hogy mindennek megtekintheted a forrását, programét (python-keretrendszer), weblapét egyaránt, sőt, beleszerkeszthetsz, és láthatod, milyen változással járnak ezek a módosítások.
Ezek azonban neked (infomérnök, progmat ismerősök, Ti kivételek vagytok) éppúgy nem érnek semmit, mint ahogy se Pogue-nak, se a nigériai gyerekeknek se fognak: nem tudsz ugyanis programozni pythonban. Márpedig ez egy python-program átszerkesztésénél nem hátrány.
(A python egyébként egy rendkívül expresszív nyelv, az úgynevezett félimperatív nyelvek családjába tartozik, van benne lambda operátor, ami egyszersmind eloszlatja kételyeinket, hogy ezt fogjuk-e az elkövetkezendő néhány évben orvosi, nukleáris, repüléstechnikai és egyéb megoldásokban látni (nyilván nem, mert ellenőrizhetetlen, azaz nem lehet biztosra megmondani, hogy nincs benne kritikus bug), viszont van benne for-ciklus is, ami a Prologhoz képest kifejezett előny. Az más kérdés, hogy pont félimperatív jellege miatt a for-ciklus néha látszólag értetlen okokból megeszi a memóriát, mert úgy dönt,az indexeknek létrehoz egy tömböt, imperatív dolgokhoz szokott programozó számára teljesen véletlenül, de ezt most hagyjuk. Az expresszivitás általában előnyt jelent, pláne kis programoknál, kezdőknek.)
14 és fél éves korom óta vagyok benne az open source szcénában. A kezdet kezdetétől láthattam bárminek a forráskódját. Az első programomat 8 évesen írtam (10 PRINT “NEMETH ADAM”;;; 20 GOTO 10), számtechversenyeken 12 éves korom óta veszek részt. Tudhattam annyit a pythonról meg a programozásról 14 évesen, mint a kis nigériaiak.
De marhára nem fogtam fel. Ehhez el kellett telnie sok-sok évnek, mire nagyjából 20 éves korom környékén képes lettem önálló programozásra, és még jónéhány évnek, amire képes voltam az egészet befogadni.
Tulajdonképpen 2 nagy töréspont van: az egyik az, amikor 20 évesen magamtól rájöttem egy keretrendszerben való programozásban (Typo3), hogy egy PHP-s adatfeldolgozó program ugyanannak az idiómának a végnélküli ismétlésére épül. Ez az, amire a nigériaiak is rá fognak jönni talán 6 év múlva, igaz, közbe átnyálaznak majd többezer oldal dokumentációt, ha lesz hozzá internetük.
A másik töréspont az az egyetemi szakirány első két féléve, amely fellebbentette a fátylat ezeknek sokkal-sokkal általánosabb dimenziói felett. Olyannyira általános keretek közé sikerült összeraknia az addig innen-onnan összeszedett mozaikdarabokat, hogy akár filozófiát is lehet rá építeni, amelynek éppúgy muszáj működnie, mint egy programnak is.
Időközben arra is rájöttem, a középiskolai informatikaoktatás mennyire el van csúszva, a tanárok mennyire nem értik az egész lényegét, az elemi alkotóját, a filozófiáját, és amiért aztán persze használhatatlan adatokat sürítenek a diákba, vagy feladják, és hagyják játszani óraadás helyett.
Ez az, amit Negroponte projektje teljesen kifelejt: az oktatók oktatását.
Nincs semmiféle szervízhálózat, semmiféle továbbképző központ, ott vannak a laptopok, és csók.
Nincs kultúrális kontextusba helyezve, bár a Sugar fejlesztői érezhetően próbáltak valami nem európai gondolkodású felületet kialakítani (lefordítom magyarra: számodra, európaiként a felület teljességgel alkalmatlan a használatra), de nincs meg hozzá a kultúrális környezet, semmi nincs. Itt csúszik el Negroponte filozófiája, saját megjegyzésén: oktatás.
És itt álljunk meg egy pillanatra: Magyarországon megvan ez? Nincs.
Itt vagyunk a világ egy főre eső GDP-je alapján a világ 39. leggazdagabb országában. A mobilpenetráció gyakorlatilag 100%-os, minden gyereknek van, középiskolában tuti, ráadásul a legtöbbjén egy commodore 64-es, vagy egy HT, vagy BBC Micro oktatószámítógép (Oktatószámítógépesdi Magyarországon, Nagy-Britanniában) teljesítményét röhögve lepipáló virtuális környezet fut, amire akkor írok oktatóprogramot, és gyakorlatilag olyat, amilyet akarok.
A legtöbb gyerek és tanár valamilyen módon hozzáfér az internethez, és a PC-hez is. A kedves Tanár Úr oktatószoftvert akar írni? Semmi probléma! Teljes keretrendszereket lehet levarázsolni az internetről, akár az egész iskolára kiterjedőt. Mi lenne, ha mondjuk a diák e-mailben kérdezhetne a tanártól a témazáró előtti este még?
Ja, hogy a legtöbb tanár a digitális szakadék túlfeléről nézegeti, mit csinálnak a gyerkőcök a gépeken? Örül, ha el tudja olvasni az e-mailjét havonta kétszer? Na de kérem, nem azt mondtuk az előbb, hogy hátrányos helyzetű országokba, ahol a szülők olvasni se tudnak(!), szállítjuk a Digitális Tudást, egyenesen a gyerek kezébe bele, meg a tanárokéba is, és akkor ott majd zseniális oktatás lesz? Honnan? Miből? Ki a minta?
Itt van számomra a probléma, és nem a digitális naplóval, ahogy azt néhány iskolába bevezették (ezzel egyébként a sumákolás Karinthy által is megírt módszereit nehezebbé téve), hanem azzal, hogy nincs digitális oktatás, holott minden gyerek kezébe ott a kütyü, régi középiskolámban van alsó hangon 3 projektor és 10 laptop, meg egy technikus, aki napi 8 órában a rendszert felügyeli (saját bevallása szerint csak egyetlen tanár használja, filmvetítésre). Itthon itt vannak az eszközök, most már csak azt találjuk ki, mit csináljunk velük.
A kommentekben elsősorban egy erre való ötletelést várnék, tudom, hogy flamebalt vagyok, hogy sok iskola nem ennnyire jól felszerelt (bár a diáknak mobilja ott is van), és hogy a tanárok jelentős része már tud e-mailt írni-olvasni, de még mindig úgy látom, idegen tőlük ez a technika, pontosabban nem használják ki a lehetőségeket, de…
mik is ezek, kedves Olvasóm?
November 19th, 2007 at 5:34 am
Ádám, köszönöm, hogy egy kicsit beszélünk az OLPC-ről. Akár szimpatikus Neked, Nektek, akár nem.
2-3 fontos dologra szeretnék reagálni: az egyik, amit a posztban írsz, és ami túlnyomórészt arról szól, hogy IT oktatás nélkül nincs értelme IT eszközöket biztosítani. Viszont maguk az oktatók sem tudják, mit és hogyan kéne, tehát első az oktatók oktatása - vagyis az OLPC projekt a zéró feltételt átugorja, nem foglalkozik a tanárok képzésével, ezért nincs sok értelme - vagy nem így. Ha jól sejtem, ez az amit mondasz. Javíts ki, ha tévedek.
Erre azt tudom kérdezni, hogy ha itt van ez a rengeteg eszköz, de nincsen elég jó tanár, hogy van az, hogy mégis egyre több gyerek el tud igazodni a gépeken, annak ellenére, hogy nincs tanár? Nekem ez azt jelenti - és a saját ill. ismerősök példája is eddig ezt mutatja nulla IT oktatás után és helyett önképzés hegyek - hogy a sok gyerek egymástól tanulta meg, mit hogy kell szétszedni, megírni, kisütni, meg/szét/ki/behackelni trial and error módszerrel, túlzott vagy praktikus tanári beavatkozás nélkül. Vagyis legyen gép, és lássuk mi történik. Meddig megyünk felfedezős eszközhasználattal egy 2001 űrodüsszeiában. (bár ez némileg túlzás, mert igenis rengeteg projekt van mozgásban).
2, Az emailben azt írod, hogy én tanárként ezt biztos nem felejthettem el (mármint a tanárképzés fontosságát). Így van, tíz évig tanítottam gyerekeket és felnőtteket. Nagyon nehéz volt eleinte keresztülvinni a kísérletezős módszertant, mert szinte mindenki a megetetős módszertanhoz van szokva (frontális tanítási módszer: tanár beszél, fiam hallgasd, egyes). Ezt kell tudni, így kell csinálni, stb. Nagyon ritkán akad 1-2 olyan tanár egy iskolában, ahol azt látod, hogy a tanár háttérbe vonul, és enged kísérletezni, enged tévedni, és segít túljutni azon, hogy _egyáltalán_nem_baj_hogy_hibáztál_mert_ez_része_a_tanulásnak. Ez nyelvoktatásban úgy jelenik meg, hogy XY fél angolul megszólalni, mert jujj nem helyes a present perfect. Kit érdekel a present perfect, ha meg kell tudnod, hogy hol van a jegyautomata? Szóval ezért is beszélnek olyan kevesen angolul, mert félnek a hibáktól. És ezért félnek sokan az internettől, mert eltűnt a képernyő és most juj tönkremegy a gép. Vagy juj megöli az emberi kapcsolatokat. Magyarországon kevés a kockázatvállalás, ez része a módszertannak is, a gazdasági életnek is. Magyarok biztos nem így találták volna ki az OLPC forgatókönyvét, de akkor 5-10 évig még miniszterközi módszertani viták lennének, ahelyett hogy fejest ugranának a mélyvízbe/ sivatagba. Brazília is módszertani aggályok miatt húzódozik a projekttől. Nem, szerintem nem szabad várni a tanárok többéves képzési projektmenedzsmentjére.
3, azt is írod “a kis brazil gyerek fejlodese kevesbe erdekel mint a kis magyare”. Ez mindenkinek szíve joga. Egyelőre az a sajnálatos döntés van, hogy nincs rendesen kereskedelmi forgalomban a laptop, még az USA-ban is sokan azt mondják (hasonlóan hozzád), hogy itt sincs egy csomó gyereknek laptopja, először oldjuk meg a háztáji problémákat. Én nem feltétlenül gondolom azt, hogy kisebb földrajzi fókusszal hosszabb távon többet lehet nyerni, hiszen a globális kontextus ugyanúgy visszahat a lokálisabb helyzetekre. Számos példát és ellenpéldát lehetne felhozni. Maradjunk annyiban, hogy mindenütt elkél a segítség más és más sürgősséggel, hőfokkal, mélységben.
És nézzünk egy csontszikárra leegyszerűsített érvelést: van kb. 80-100.000Ft-od, hogy kipróbáld az MIT vadiúj koncepcióval készült laptopját. Megveszed? (Közben véletlenül kap egy kisgyerek valahol egy laptopot, amit szerinted nem biztos, hogy nem a legyek borítanak majd, szorgos ujjak helyett. De lehet, hogy valamit nyomogat majd rajta az 5 éves Zgonga és lehet, hogy rájön magától hogyan kell használni, játszani vele). Ha megveszed menj a 42. oldalra, ha nem, lapozz a 13. oldalra.
Tényleg kösz a segítséget. Őszintén úgy gondolom, hogy ezek fontos kérdések és az is segítség, hogy valaki gondolkozik erről. Üdv: Anna
November 19th, 2007 at 12:24 pm
Szia Anna,
3) Fordítva kezdeném: nem az a bajom, hogy minden gyereknek kéne laptop először is, szerencsére megtanulják a wikipedia-t maguktól.
Amit ezzel próbáltam sugallni, hogy van olyan informatikai eszköz, ami itt, Magyarországon is minden gyerek kezében ott van, és ez a mobiltelefon. Oké, a képernyője nem 1290×960, meg lefelejtették róla a napelemet és a kurblit is, billentyűzetről nem is beszélve, de sokkal többet tud, mint azok a gépek, amikre a 80-as években, NEM CSAK INFORMATIKAI oktatás épült.
Ha így tetszik, Magyarországon magántőkéből sikeres az OMPC, One Mobile Per Child. Nem tud több nagyságrenddel kevesebbet informatikai szempontból, mint egy laptop, és mindenkinek van. A szolgáltatók fejest ugranának azért, ha bemennél hozzájuk, és egy teljes oktatási rendszert építenél a Java-képes mobilokra.
De nem használjuk, még benned is az a kép él, a számítógép az informatikaoktatáshoz való.
Természetesen az informatikaoktatás, mint szemléletmód egy informatikus számára fontos dolog, de a számítógép ma sokkal inkább része a gyerekek életének, mintsem luxusnak véljük demonstrációs eszközként, segédeszközként tekinteni rá. Az a luxus, hogy nem tekintünk.
2) A szakkollégiumban a felelősségem az újoncképzés volt, a jó-hely azoknak a srácoknak a munkája az enyém mellett, akiket én tanítottam, és évekig hadakoztam az ellen, hogy a “tanfolyamtartást” ultimate oktatási módszernek titulálják, és állandóan igyekeztem a fiatalokat frissen kezdődő projektekbe belerángatni. De nem úszták meg se a fokozatosan csökkenő irányítást, se a borzalmas mennyiségű szakirodalmat. Az nem úgy megy, hogy a gyerekhez nem szólok magyarul, és akkor egyszercsak tudni fog angolul!
Nagyon-nagyon felszínes az a tudás, amit autodidakta módon meg lehet érteni. Brutális példát mondok: a brazil indiánok orvoslási módszerei valószínűleg sehol nincsenek a nyugati orvosláshoz képest, autodidakta módon, szájról-szájra tanulják egymástól azt, amit úgy érzik, megértettek belőle. Nem tartom ezt egy elszállt példának - sőt, nagyon is reális párhuzam - és ha pár évig rendszergazdáskodnál, Te is észrevennél hasonló mitikus jelenségeket a titkárnők, adminisztrátorok világában.
1) Azok a gyerekek jelentős részben nem maguktól igazodnak el, amennyire igen, az csupán a felszín, hanem van és volt is egy nemzetközi szcéna, ahonnan ez a tudás előbb-utóbb lecsorgott hozzájuk. A kizárólagos trial-and-error egy nagyon-nagyon-nagyon véges módszer.
Ennek oka egyébként egy szép szóban keresendő, aminek az a neve, hogy modell. Ezt tekinthetjük jelenségek halmazának és azok viszonyrendszerének (bár az informatika magán a szón egy szűkebb dolgot ért). Ha van egy autód, kívülről nézegeted, előbb-utóbb felépül benned róla egy kép, akkor is, ha az életben nem nyitottad ki a motorháztetőt. De az autó minden bizonnyal belül sokkal-sokkal bonyolultabb, mint azt - hacsak nem vagy autószakértő, ekkor a példa repülő, ház, híd… - laikusként el tudod képzelni. Még ha megkapod a tervrajzokat, azzal talán néhány dolgot jobban megértesz, de egyrészt erre nincs szükséged az autó mindennapi használatához, másrészt a teljes viszonyrendszert csak leginkább egy másik irányból, valamiféle elvi rendszerből lehet jól (gyorsabban!) megérteni. Nem azt jelenti, hogyha 40 évig csak autókkal foglalkozol, nem fogsz hozzá érteni (bár valószínűleg addigra sok szakirodalmat olvasol), hanem hogy sokszor gyorsabb a theoretikus út.
Negroponte projektje korántsem felesleges, mert értékeket villant fel, mint ahogy Csokonai se élt hiába, függetlenül attól, hogy ő konkrétan a verseiből nem élt meg. Amit szeretném ha megértenél - Te is, és mindenki más is - hogy a projekt a probléma EGYIK FELÉT oldja meg, és ettől még megoldatlan a másik fele.
Amit szintén szeretném, ha megértenél, hogy itt ez a fele a problémáknak - szerintem - megoldott, a másik fele viszont nem, és itt is a gyerekek többségében félanalfabétán kerülnek ki a középiskolai oktatásból, már ami a digitális rendszereket illeti. Miért várunk csodát akkor attól a projekttől, ami a mi helyzetünkhöz képest szintrehozás??
Itt nem azon múlik, hogy micsoda innovációt pakoltak az MIT-n a hardwarebe (a szoftvert - mint műszaki ember - megtehettem, hogy ingyen kipróbálom), hanem hogy mit kezdenek ott vele.
Lehet, hogy lesz egy lelkes gárda, akik teljesen önszántukból, minden létező tudásukat felhasználva megszervezik azt az oktatási hátteret, amely szükséges ahhoz, hogy konkrétan a gyerekek tudást szerezzenek a projektből. Ha nem, akkor ez is egy tanulság volt, hogy nem elég csak lehetőséget adni, kontextusba is kell rakni azt.
November 19th, 2007 at 2:48 pm
Ádám, nem senki nem mondja, mondta, Negroponte sem, hogy ez ‘A Megoldás.’ Megértetni sem kell tehát. Ez egy részmegoldás egy részproblémára. Mégcsak meg sem oldja a probléma egyik vagy másik felét sem, mert a probléma annál sokkal nagyobb. AZ OLPC problémarendszerekben gondolkozik, és alapértelmezett a folyamatszemlélet. Vagyis a laptoppal nem végeredmény van, csak egy újabb input. Másszóval, mindenki tudja, hogy a sok laptoppal nem a kánaán jön el, hanem rengeteg kérdőjel, ami megmozgatja a lassú, tespedt, vagy hatékonytalan megoldási halmazt. Az OLPC kiemelt mottója, hogy ez nem laptop, hanem oktatási projekt. Az eddigi évtizedek megmutatták, hogy a misszionárius tanítási projektek nem tudtak nagymértékű változást hozni, de a tapasztalati/ kísérleti tanulás tud ill. képes rá, szintén a gyakorlati tapasztalatok szerint.
Igen, szerintem pontosan az fog történni, hogy “lesz egy lelkes gárda,” sok vita lesz, huzavona, és a szülők, tanárok, kormányok, stb. akarnak majd valamit kezdeni a sok laptoppal, vannak és lesznek önkéntesek és lesz rengeteg rossz, féljó, jó megoldás. Egy bonyolódó kontextus. És kismilliónyi kapcsolódó weboldal, blog, videó stb.
Ez nem értékek ‘felvillantása’ szerintem, annál sokkal-sokkal több. Kb. a tudásmegosztás infrastruktúrájának színes és konstruktív legókészlete lesz szépen elhelyezve a világ leglehetetlenebb helyein. Hogy hol, mi épül a legókból nem tudjuk, de erős reakció lesz. Igazi reform (bár ez a szó kissé már ódivatúan hangzik).
1 & 2, “Az nem úgy megy, hogy a gyerekhez nem szólok magyarul, és akkor egyszercsak tudni fog angolul!” Ádám, ennél nyugodtan tételezz föl többet egy vitapartnerről.
Mindenre lehet példákat hozni. A lényeg, hogy nem értek egyet. Vannak, már most is OLPC gócpontok, több is lesz, ahonnan lecsurogjon a tudás.
3, bennem egyáltalán nem az a kép él, hogy a számítógép csak az oktatáshoz való. Ezt nem tudom, miért gondolod. Az OLPC laptop projektről beszéltem, ami egy laptopra alapuló oktatási projekt. Én sem az osztályteremben kezdtem használni a számítógépem, vagy végigkampányolni a HOMM-et. Az OLPC miatt valójában a 3. világbeli gyerekek sem az oszállyal együtt használnák csak.
OMPC? Az, hogy a legtöbben még mindig beszélgetésre használják a mobilt, vagy talán fotót is készítenek, egyáltalán nem azt jelenti, hogy ez végsősoron nulla kreativitás. Lehet, hogy pont az a fotó, amit fel akar mindenáron tenni a profiljába viszi rá arra, hogy megtanuljon legalább profilt szerkeszteni, stb. Miért nem szednek szét cafatokra, hackelnek több mobilt? Miért nincs több George Hotz és társai? Majd lesz több, ahogy egyre többen törnek fel szgépeket, kódokat.
Nagyon tetszik a mobil Java-s oktatási fejlesztési ötlet. Lennének rá szakemberek? Idő(d)? Egy biztos: módszertani projektek kidolgozása, a szaktárcával elfogadtatása, tesztelése évekig tartana (nem ajánlom), Negropontéék ezt látták be, és ennek mentek elébe. A formális oktatási játékszabályokat megkerülve, közelebb a hétköznapi élethez, szükségletekhez, de ez továbbra is oktatási projekt elsősorban. Viszont az mobil-Java a Szolgáltatókon keresztül (pont, ahogy mondod) gyorsabban átmehet, szintén megkerülve a formális oktatást, mert a szolgáltatóknak kereskedelmi érdeke, hogy jobban foglalkozzanak a mobilokkal. Egy mobil-Java projekt sikere nem attól függ, hogy milyen kép él - elképzelésed szerint - bennem, vagy másokban. Ha fejest ugranának a szolgáltatók, akkor ez egy eladható termék, lehet nyomulni a piacra, költenének rá, tudatosítanák és teremtenék az igényt. Nemzetközi szinten. Szólj, ha formálódik, szívesen benne vagyok (már amennyire innen az USA-ból benne lehet lenni).
November 19th, 2007 at 7:24 pm
Sanna, még mindig nem érted talán amit mondok:)
“bennem egyáltalán nem az a kép él, hogy a számítógép csak az oktatáshoz való”
Nem ezt mondtam! A számítógépet hol használtad oktatásra?? Mint gyakorló tanár? Magyarországon, a 2000-es években valószínűleg sehol.
Abba, hogy a számítógép valójában már nem is eszköz, hanem egyenesen közeg, nem megyek bele, de mint oktatási (demonstrációs) eszköz sincs kihasználva ott se, ahol van.
A gyerekek nem csak telefonálnak a mobillal, az a 30-as korosztály elképzelése, a gyerekeknek az életközpont, az első komoly privát tulajdon, hub, nagyonsokminden.
És erre a médiumra nagyon sok mindent rá lehet vinni: angolnyelvhez ott vannak a wordlearner.com programjai, irodalomra a mek és tetszőleges mobilos olvasó, jó, rajzolni nem lehet velük, legfeljebb iPhone-nal, de nem elég nagy a felülete, picit nagyobbaknak van a dolog.
Nekünk viszont - úgy általában, Magyarországon - kevés kivételtől eltekintve ötletünk nincs, mit kezdhetnének a gyerekek az iskola gépparkjával azon kívül, hogy “”"”informatikát oktatnak rajt”"”" és itt az informatikát és az oktatást is nagyon idézőjelbe kell tenni, mert egyik se feltétlenül az, aminek mondják.
Azt is hajlamos vagy kifelejteni, hogy a brazil őserdőben a tanár se a webkettőről pottyant ide, egyszercsak jönni fog a kormány, kezébe nyom harminc zöldfehér izét, hogy tessék, használjátok egészséggel, aztán húsz évig ismét egyetlen expedíció se megy oda. Ő meg azt se tudja, mi ez, azért ő a tanító, mert ő tud olvasni.
A tudás kontextusba helyezett információ. Hol a kontextus? Hol vannak azok a videók, segédanyagok, mintatantervek, tudomisén, minek hívják őket, amik végigmagyarázzák azt, hogy kell egy 6-10 éves kislányt megtanítani írni-olvasni zöld bigyusz segítségével? Hol van ez kidolgozva egy egész évfolyamra, egy egész tantárgyra, egy egész iskolai képzésre? Hol van az a service manual, amit nem iszonyat lelkes ötletelők írtak, hanem komoly szakemberek, ami nem arról szól, hogyha (akaratlanul) tönkreteszed a fél rendszert, feláldozol egy macskát, és épp telihold van, akkor működik? Nem látszik, mennyire ezzel vannak teli a blogok? Nem látszik, mekkora kárt okoz pl. a mindenki által terjesztett ACE Mega Codecs Pack?
Ha ezt a csomagot nem adod hozzá ahhoz a 30 kis zöld dobozhoz a fura idegennyelvű felirataival, amikor a katonák megállnak a dzsippel az őserdőben, hogy fog eljutni oda később?
Ez az ország is teli van Comenius Logo meg Jávácska, meg újabban Scratch tudásközpontokkal és mániákus, lelkes tanárokkal. Mindegyik ugyanarról szól, előbb-utóbb bizonyos mérvű állami támogatás áll mögéjük, és bármelyikük hosszútávú elterjedése forradalmasította volna azt, amit gondolunk az informatikaoktatásról. Nem géppark kérdés, a Comenius Logo talán még Windows 3.1-en is megy.
De a magyar informatikaoktatás definíciók sulykolásából (mi az adat, mi a jel - én tudom, harmadévben tanítják egyetemen, általános ötödikesektől hallottam vissza), hogy használjunk word-öt értelmetlenülből, rosszabb esetben túlhaladott nyelvek és környezetek (Turbo Pascal for DOS) oktatásából, de leginkább teljesidős szabadfoglalkozásból áll, amivel több kárt okoznak mint hasznot, és akkor az informatikatanárok szakmai nívóját (fogalmi szinten nincsenek tisztában a dolgokkal, alkalmatlanok lennének az adatfelvivőn kívül bármire) nem ecseteltem.
Nincsenek illúzióim, hogy az orosztanárokból 89-ben három hónap alatt avanzsált angoltanárgárda színvonalasabb oktatást tudna biztosítani a saját területén (nem Te, később végeztél), és nem csodálom, ha nem veszi be az angoloktatás új módszereit, mert a saját tudása is iszonyat bizonytalan (tapasztalat).
De vannak gócpontok, én a szcientológia egyházánál kezdtem egy rendkívül gyakorlatias képzésbe 10 évesen, ami fokozatosan rakatta össze a dolgokat (pl. I szemem green és hasonlók simán előfordultak), néha volt egy-két szédítés angol helyett, aztán anyám rájött, miért olyan olcsó a jó minőségű angol, kiiratott.
De ez egy gócpont, ez nem egy oktatási rendszer, ez nem arról szól, hogy egyenlő esélyek, ez néhány tehetséges ember munkája, egy közösség munkamódszere.
Továbbra is az kell mondjam, hogy kell, fontos, és reméljük, tudunk belőle meríteni, de a paprikahalom az nem paprikakoszorú, és nem azzal segítünk a legjobbat, mi, tudós emberek, hogy bevásárlunk zöld kütyükből, hanem hogy megmutatjuk, hogyan lehet ebből az egészből paprikakoszorút fonni, és ebbe az egészbe az a szép, hogy ezzel nem csak a brazil meg a nigériai kisgyereken segítenénk, de a magyaron meg az amerikain is, mert a tudásnak mindenhol híján vagyunk.
November 19th, 2007 at 7:55 pm
[…] Sannaval picit szedjuk szet egymast (de azert meg szeretem
), lehet jonni ideologizalni: http://www.adamnemeth.hu/2007/11/19/az-100-dullarus-laptoprul-digitalis-oktatasrul/ « előző | Adam Nemeth — 2007. 11. 19. 18:59 […]
November 19th, 2007 at 8:19 pm
Este még jövök részletesebben flémelni, egyelőre ennyi:
* lelkes ötletelők. ez igencsak fáj. egy csomó minden amit killer featúraként promóznak, csak tervezőasztalon létezik és csak hosszas bandzsítás után derül csak ki, hogy tulképp egy sor kód satöbbi nincs mögötte. Úgy tudom viszont, hogy a rendszervisszaállítós megoldás már jól működik. Van egy XS schoolserver, ami annak ellenére hogy elképesztően kidolgozatlan, nevezzük proof of conceptnek, minden wifin rácsatlakozó XO-t egyből backupol, frissít, kicseréli a pelenkát, satöbbi.
Amúgy meg szerintem a gyerek szerintem lesszives szétszedni, újraösszerakni a rendszert, ismerje meg a működését. Mi is ezt csináltuk, az első LEGO-készlettől az első hello worldig. És használja, informatikaórán túl is. Mondjuk jegyzetelésre (szociológia szakon órán nem merem elővenni a gépemet, mert félek a ludditáktól). Vagy olvasásra (egész jó kijelzője van ehhez). Vagy információszerzésre. Vagy szórakozásra. Vagy kommunikációra. És csak sokadik lehetőségként bütykölésre. A python szerintem itt azért fontos, mert nem pszeudonyelv (logo, sqeak satöbbi, szépet rajzol a teknősöd, de nem tudod teljes appokra használni, kihasználni a gépet, ilyenek) és ugyanez meg tudja hajtani a többi programot is. Más kérdés, hogy ez kicsit szembemegy az alacsony fogyasztású és hatékony számítógéppel.
Mondjuk mindentől függetlenül amennyire hiszek a projekt által képviselt értékek helyességében, tetszik a hardver és a szoftver is, egy vagon oka van, hogy miért fog elbukni a projekt. És nem csak azért, mert a nyolcvanas évek végén Negroponte már megpróbálta egyszer majdnem ugyanezt, Apple II masinákkal. Akkor még a mostaninál is lényegesen rosszabbul voltak felkészülve.
(amúgy gondolatkísérlet: mi történne, ha minden magyar gyerkőc — mondjuk 6 év fölött — kapna egy ilyen masinát? mi változna? mit kéne tanulnia a tanítóknak-tanároknak? [hatalmuk megtartásához] (mondanám, hogy pedagógus, de ezért Édesanyám kinyakazna) énbloggerek jelennének meg? megugrana a teveclub/kmk.blog.hu/honfoglaló/satöbbi látogatottsága? milyen generáció nőne fel? lenne millió kicsi python kóder?
SAnna: Magyarországra mikor jössz (természetesen XO-val a hónod alatt
Meetupra show and tell témának nagyon jó lenne.
November 20th, 2007 at 7:39 am
Ádám, a téves implikációkra már nem reagálok.
Inkább ügyködöm az OLPC-n. Kösz a posztot mégegyszer.
Gazs, talán jan. 1. v. 2. hete jöhetne szóba, aztán jövünk vissza New Orleans-ba. Itt is ott is körbejár majd néhány iskolát a laptop, szerintem meetupra is lesz idő.
December 2nd, 2007 at 11:19 pm
10 éves korom körül kaptunk egy C64-et eredeti dobozzal, joystickokkal, kézikönyvvel. Az idő 90%-ában természetesen játszottam, de a maradék 10-ben a kézikönyvből soronként másoltam át a példa kódokat, aminek a 99%-át nem értettem, de kiváncsi voltam mi sül ki belőle. Persze egy betűt se lehetett tévedni, mert akkor az egész csak hibát dobott ki. És szép lassan egyre többet értettem meg belőlük.
Amikor megkaptam az első PC-t, a szomszéd szaki a windows mellett feldobott rá egy visual basic-et is, és nálam hagyta egy korábbi verzió kézikönyvét. 3 hónapon belül megszületett az “576 leírás katalógus”, pedig a file kezelésig el se jutottam.
Az OLPC nem világmegváltó, de biztos, hogy lesz eredménye.
(Egyébként biztos vagyok benne, hogy a játéktörések keresése és beizzítása is segített. Dagadt a mellem, amikor sikerült elindítani a Hexent, miután a win 3.1-en aktiváltam a virtuális memóriát. )
December 2nd, 2007 at 11:19 pm
10 éves korom körül kaptunk egy C64-et eredeti dobozzal, joystickokkal, kézikönyvvel. Az idő 90%-ában természetesen játszottam, de a maradék 10-ben a kézikönyvből soronként másoltam át a példa kódokat, aminek a 99%-át nem értettem, de kiváncsi voltam mi sül ki belőle. Persze egy betűt se lehetett tévedni, mert akkor az egész csak hibát dobott ki. És szép lassan egyre többet értettem meg belőlük.
Amikor megkaptam az első PC-t, a szomszéd szaki a windows mellett feldobott rá egy visual basic-et is, és nálam hagyta egy korábbi verzió kézikönyvét. 3 hónapon belül megszületett az “576 leírás katalógus”, pedig a file kezelésig el se jutottam.
Az OLPC nem világmegváltó, de biztos, hogy lesz eredménye.
(Egyébként biztos vagyok benne, hogy a játéktörések keresése és beizzítása is segített. Dagadt a mellem, amikor sikerült elindítani a Hexent, miután a win 3.1-en aktiváltam a virtuális memóriát. )
May 7th, 2008 at 9:21 am
Csiszi, pont ez a gond. Vannak dolgok, amiket tenyleg meg lehet autodidakta modon tanulni, internet segitsegevel, stb. (en csak tudom, autodidaktan tanultam programozni, es hasznalom is a tudast a munkamhoz). A gond ott van, hogy attol, hogy tudom, hogy ha beirom, hogy
10 PRINT “HRON GYORGY” : GOTO 10
akkor a vegtelensegig fogja a gep a nevemet kiirogatni, attol meg nem fogom megtudni, hogy mitol megy ez pontosan igy? Miert igy mukodik? Ra lehet keresni, es lehet is talalni dokumentaciot - amit vagy ertesz, vagy nem. Az irott tudassal pont az a gond hogy egzakt. Hiaba kerdezem meg a monitortol, az nem fogja nekem mas szavakkal elmondani, csak ugy, ahogy a leiras leiroja leirta. Persze lehet keresni egy masik leirast, amit megint vagy megertek, vagy nem, de itt megint csak az van, hogy keresek, olvasok, meg mindig nem ertem, keresek olvasok … ennel sokkal egyszerubb es gyorsabb modell az, ha egy nalam okosabb emberi leny (tanar) mondja el nekem ezeket a dolgokat, mert akkor sokkal jobb eselyem van arra, hogy megertem a dolog lenyeget, mert nala azonnali opcio az, hogy maskeppen magyarazza el.
Az OLPC nem vilagmegvalto, csak egy reszmegoldas egy reszproblemara, ez igaz. Csakhogy az a baj, hogy maga a problemakor (melyen egy reszproblemajara reszmegoldas az OLPC) ugy nez ki, hogy az egyes reszproblemak egymastol igen erosen fuggenek, egyik nincs a masik nelkul. Mondok egy fatalisan egyszeru peldat: nem tudok dolgozni, ha nem eszek, nem tudok enni, ha nincs penzem, nincs penzem, ha nem dolgozom. Ez egy tipikusan olyan pelda, ahol minden problema megoldasa a masiktol fugg. (A pelda kornyezetet szigoruan veve) nem tudod egyik reszproblemat se megoldani veglegesen, ha csak az egyiket oldod meg. Ha peldaul kapsz munkat, de nem kapsz penzt erte, akkor ugyan dolgozol (egy reszproblemara szuletett egy reszmegoldas), de ettol meg se penzed se ennivalod nem lett.
Valahogy igy mukodik ez az informatikaban is. Hiaba van az iskolanak szamitogepe, ha az nem lesz az oktatasi folyamat _integrans_ resze (a hangsuly az integrans szon van). Ha nem hasznaljak fel peldaul kemiaoran hogy kulonbozo elemek molekulait pakolgassak, hogy matekoran kulonbozo fuggvenyek grafikonjat elemezzek, stb. akkor nincs igazi ertelemben vett informatikai oktatas. Van egy-ket ilyen hely, de az a baj, hogy ok a “sajat szakallukra” csinaljak ezeket, ez nem a nemzeti oktatasi terv resze, nem all mogejuk a kormany, hogy igen, ilyent minden iskolaba most. Es itt ez a legnagyobb gond.
June 25th, 2008 at 1:54 pm
De csak annyit szeretném kérdezni, hogy ezt hogyan kell értelmezni?