Adam Nemeth’s Blog

Ez az utolsó post, amit a Schönherz hálózatából írok. Ma éjfékor szűnik meg a 15 éves számítógéphálózat, éjfélkor csak a router, aztán a következő napokban a teljes vezetékezés is (ismerőseimnek rendet is kell raknom a szobámban, hogy amikor jönnek hétvégén, ki tudják húzni a kábeleket a falból…)

Azért szomorú dolog, nem csak “gépfüggőként” (ez a szakmám, sorry), hanem ismerve a politikai állapotokat. Persze az utóbbi időben a “szakkollégium” (nem véletlenül teszem idézőjelbe a szót) informatikai része szinte csak szolgáltatásokkal foglalkozik - arra adnak pénzt, nem ez az egyedüli kör, ami ma már inkább kényszerből végzi sokszor a munkáját. Nagyon nagy szükség lenne egy szakmai szervezetre a villanykaron belül, ami képes a kutatásokra, fejlesztésekre, de sem a jelenlegi vezetés, se az oktatói morál nem alkalmas hozzá most azt hiszem.

De bármit mondjon bárki, itt gyűltek össze azok az emberek, akik a jó helyet fejlesztik. Itt tanultuk meg, mi a kész szoftver és a soha el nem készülő közt a különbség. Van egy közösség, amire érdemes lenne fejleszteni, de ezt csak azok az emberek tehetik meg, akik tudják, hogyan kell. Érdekes kihívás, de ez még lehet magyar szilíciumvölgy.

Nem most találtam ki, igazából egy lánynak (mindig ezek a lányok) mondtam először, de most a twitter-őrület kapcsán megint előjött: szeretnék bemenni egy boltba, és hangulatokat venni.

Mi is egy hangulat? Valószínűleg valamilyen gondolat/érzés + az öt érzékszerv: hang, fény, íz, illat, hő. Igen sokszor ülök le egy adott teával a kezemben, egy adott füstölővel, a fényeket is így rendezem, aztán berakok egy adott albumot, és gondolok valami adottra / olvasok valamit.

Lássunk egy példát: most épp Enya A Day Without Rain albuma megy, a háttérben egy gyümölcsös füstölő, épp most ittam egy sárgadinnyés Pickwick zöldteát,  lelki szemeim előtt zöldes, pasztel-kékes dolgok (az album borítója, a tea doboza, a twitter felülete), és gondolok valami konkrét dologra.

A hangulatok fontos dolgok, nem feltétlenül lehet őket csak zenével megfogni: ezért adják mellé azt a kis füzetecskét, amiben lustamód csak dalszövegek vannak rendszerint, meg az illusztráló képek. Mi lenne, ha kis könyvecskét mellékelnénk hozzá, történetekkel? Meg valamit, ami illatot, ízt ad esetleg.

Ja, és ne adjuk ezt a csomagot 3-4000 Ft-ért. Ennyit nem ér meg sokszor egy hangulatos este, márpedig ez pont ennyi. Adjuk egy picivel olcsóbban, 1000-1500-ért: a CD darabja 20 Ft sorozatgyártásban, a füstölőből 100 kisker áron 8 db, a drágább tea 500/25 db körül van, és már csak nyomdaköltség, csomagolás. Értem én, hogy ezért meg kellett szenvedni, meg hasonló, meg megmarad, de mégiscsak az ingyen letöltött mp3-mal versenyzünk, mégiscsak hangulatot határozunk meg.

Persze lehet, ez is megmarad magamnak, de azért kiváncsi lennék a véleményetekre.

A minap az alapítványnál volt dolgom. Az alapítvány a Váci utcában székel, akik nem járatosak Pesten, azoknak mondom, a Ferenciek terétől, azaz az Erzsébet híd pesti hídfőjétől pár száz méterre. Előtte kirándulni akartam, de már alig egy órám maradt, így felszálltam az épp arra járó 86-osra és kimentem a gellért-térre.

Eszembe jutott, hogy egy kicsit felnézhetnék a Gellért-hegyre - a 7-es busz papír szerint negyed óra út volt, nekem meg kb. háromnegyed órám volt.

Ebből aztán a végén az lett, hogy a Gellért-hegyen keresztül, a Dunára néző oldalon mentem a Szabadság hídtól az Erzsébet hídhoz. Picit ugyan magasra kellett menni (az alsóbb utak nem körkörösek), de megérte: hatalmas élmény volt egy korláttal szegélyezett, ugyanakkor nem betonozott, legfeljebb kitaposott keskeny ösvényen egyedül, a város felett nem kirándulni, hanem egyszerűen menni valahova. Néha-néha szembetalálkoztam emberekkel: szüleikkel kiránduló gyerekekkel, de olyan is volt, egy srác, akiről láttam, hogy munkából jön: vastagabb ing, bőr kézitáska, reklámszatyor. Néhol, egy-egy sárosabb részen biciklinyomok voltak, egész frissek.

Egyszercsak felszólalt a zene: fene se tudja honnan, valahol a Dunáról jöhetett talán egy hajóról, viszhangzott, valami “international” vagy “world” zene lehetett, amolyan Enya-féle, franciául vagy angolul, tán már akkor se tudtam megmondani. Fantasztikus volt: itt állok, egy ösvényen, balra tőlem szikla, megérinthetem, előttem borostyán fut le a sok-sok méterrel előttem elterülő Városra, körülöttem egy-egy védett növény, amik az alig felhallatszó zajhoz társuló koszban meg se élnének odalenn.. ÉS ZENE SZÓL. Álltam és hallgattam a zenét, az se érdekelt volna, ha elkések, pedig még ötletem se volt, hova fogok kilyukadni. Nem fényképeztem, ezúton is elnézést: az élmény annyira felemelő volt, eszembe se jutott.

Gyalog pedig megértettem, miért tartják szépnek az Erzsébet hidat: egészen más volt, amolyan “Manhattan-feeling”, ahogy a fehér vasoszlopok tornyosultak feléd, a kék égbolt előtt, mint távolról látni, két 19. századi híd közé hogy “ormótlankodik be” egy egyszerű, modern kábelhíd.

Beérve az irodába kevesen tudták értékelni élményemet “Jó, hogy neked ilyenekre van időd [Miért, háromnegyed óra volt], nekem eszembe se jutott volna”. Pedig itt van, mellettünk, akárcsak a Kosztolányi tér. Használjuk a teret, amiben élünk.

Ha valaki kiváncsi, mi hiányzik még ebből a városból, nézze meg ezt a videót egy párizsi metróból.

(Szerintem az első pár másodperc után leállították volna őket, vagy rendőrt, ellenőrt, biztonsági őrt hívnak.)

Real-time blogunk a konferenciáról.

16:xx Voltam egy beszélgetésen, ami nem nekem szólt. Van-e üzleti tervetek? Van, de nem fogom elmondani, azér’ ehhez túl lassúak vagyunk, és túl sok kiváncsi fül van a környéken. Volt rajtam kívül 2 ember, aki örültek, hogy elindultak, és abszolút nem érdeklődnek ilyen irányba, ill. volt egy befektető. Nem, startup-cégtől nem illik ilyeneket kérdezni, pláne ne ebben az országban, ahol annak örüljenek, hogy vannak minőségi startupok (ellenpélda lásd subba)
14:35 “T-országok“: Türkmenisztán, Tadzsikisztán, Togo?

14:09 “Láttátok-e, hogy jön a web2?” Jön. A web2 az mindig jön. (Hofi után szabadon)

13:51 iwiw api, lokatív, mobil… össze kell szedni magunkat, hiába

13:38 Bocsi, de nekem ennek ötletlopás szaga van… a baj az, hogy ezek az én ötleteim eredetileg… (megszólalt belül a Jó-hely megalkotója)
13:36 “A rendszert nagyon lelasították ezek a kamu üzenetek” “a felhasználó profilja az övé” “muszáj hogy meglegyen a döntés lehetősége” hmm…….

13:36 Azt hittük, most Jobsosan bejelentik az iwiwphone-t, de aztán mégsem.

13:23 Simó-nak Jobs a példaképe? Ez új

13:14 iwiwnek nagybejelentése lesz állítólag…
11:12 “Kisgyermekek és kisállatok jöhetnek”

11:02 Alant azt a screenshotot látjuk, ami az előbbi kijelentés után 1 teljes perccel készült. Nincs reklám az erotika mellett, vagy nincs erotika a reklám mellett, ahogy tetszik (18 év alatti és hölgyolvasóinktól ezúton is elnézést)

10:59 Prospero felháborítónak tartja Kelemen Annát, és az erotikát csak felhajtásra használták… Novemberbe a hírdetők szóltak róla (emlékszik valaki arra a podisztánra??), így most ahol reklám van, ott nincs erotikus tartalom
10:27 Megyek béta-teszternek freemailre

10:22 SIP alapú rendszer a biztos, SIMPLE - nem tudja megválaszolni; lesz-e szolgáltatásszövetség: nem tudja megválaszolni, nincs tervben jelenleg

10:14 Állítólag nem kell klienst telepíteni, egy 2MB-s valami…
10:12 Freemail VoIP-pel és instant messaging…

10:10 Első előadás kulcsszava: “végleges béta screenshotok”

9:54 Jó reggeltet mindenkinet, innen az “impozáns” telekomszékházból. Egy rövid sztorival szeretnék indítani: szóval az úgy volt, hogy amikor megláttam a konferencia belépődíját, rájöttem, ez a tavalyival ellentétben öltönnyakkendős hely lehet. A szakmában picit kevésbé járatosaknak elmondom, hogy nagyságrendekkel többet tárgyaltam farmerban mint bármi másban. A probléma viszont az volt, hogy érettségis öltönyöm (itt nem részletezendő terjedelmi okok miatt) már nem jön rám, így anyám határozott kérésére (asszem így hívják udvariasan a parancsot), beruháztam egy Lachmann-öltönybe drága pénzen.

Aztán tegnap láttam, hogy a környezetem, korosztályom - a hasonlóan fiatal fejlesztők, esetleg cégtulajdonosok negyvenen innen - egyáltalán nem tartja magát a dress code -hoz (miért is kell az előző század elei divatot hordani 2007-ben minden hivatalos eseményen?), így ma is kordnadrág, ing, fehér (bézs (lassan már inkább szürke)) pulóver van rajtam.

Remélem, azért még ember vagyok.