Van ugye a villanykarnak egy újságja, illetve, hát, pontosítsunk, van egy a villanykar pénzén villanykaros hallgatók által írt és szerkesztett újság (lásd később), az Impulzus. Az talán sokat elmond, hogy egy villanykari újságnak nincs online változata (de annyira se, hogy pdf-ekben feltolják archíválási okokból), de mielőtt még nagyobb lenne a baj, talán húzzuk ki a nyomtatót, és zárjuk le a billentyűzetet.

Én nem akarok senkit szidni, de, hogy intenzív-osztályos kedves barátnémat idézzem “aki nagyon el akar menni, engedjük már el”, azazhogy ezt itt és most fejezzük be, kérem szépen. Semmi baj, ha néhány ember irogatni akar, de ha már nagyon látszik a szerkesztésen, a stíluson, a minőségen, hogy nem is várják el, hogy valaki olvassa, akkor itt le kell tenni a lantot, nincs mese. Modern világot élünk, lehet szervezni bloggerkört, vagy bármit, még közösségi pontot is lehet osztani érte, nem zavar, csak nehogy már ezért pénzt adjunk ki, pláne a PPP-előtt.

Először akkor tűnt fel, amikor már két-három éve nem bírtam elolvasni a számokat;nem az, hogy nem jutott időm rá, hanem mert egész egyszerűen nem nekem szólt. Aztán amikor tavaly három egymásutáni számban már harmadszor foglalkoztak az iWiW-vel, akkor rájöttem: másnak se. Levegőbe lődözgetni lehet, de arra sportpisztoly való, nem nyomdagép. Amikor megjelent az az összefoglaló-erejű cikk az Instant Messenger-ekről, átfogóságát jellemzendő szinte csak és kizárólag az MSN-ről szólt, na, akkor kezdtem el gondolkodni azon, hogy ha ez egy szakmai cikk, akkor égő dolog, hogy nekem is ugyanolyan diplomám lesz, mint a szerzőknek. Nem rájuk nézve., akkor a srácoknak lenne még mit fejlődniük, ha velem akarnának dolgozni, ad absurdum kommunikációs megoldásokon. [Igen, úgy döntöttem, nem vállalható ebben a formában, nem kéne bizonyos színvonal alá süllyedni, és embereket ennyire lealázni, de blogban épp úgy vonunk vissza, mint szóban: vállaljuk, hogy egyszer már kiszaladt.]

Nem akarok én senkit megbántani, csak pont annyira próbálok homár lenni, mint amennyire legújabb próbálkozásuk, a Qportál (igen, a szójáték sajna már felismerhetetlen benne). Én értem, hogy az egész koli SzabóZé és Szily László nagy arcán röhög, könnyedségükön, stílusukon, na de könyörgöm, ők újságírók, egy nagy olvasottságú online folyóirat képviselői. Valószínűleg a nagyon szar cikkeiket évek óta visszadobják a főnökeik, ezt viszont az Impisek nem tehetik meg.

(Ha megtehetnék, egy üres A4-es lapot osztogathatnának évente négyszer.)

Én tudom, hogy rendes srácok vagytok, meg talán néha még írtatok jobb cikkeket is hajdanán, de ezt így, az elvárások teljes hiányában nem vagytok képesek megcsinálni. Erre ne pazaroljunk nyomdafestéket, még egyszínkolorba se (borítóra CMYK-t meg pláne).

Lőjetek fel egy blogot, akár ezzel a mambóval (bocs,joomla), és reménykedjetek, hogy magatokon kívül más is fog kommentelni - ezt (főleg a stílus és a színvonal miatt) én nem teszem meg most, de ahogy elnézem más se - bár sokan nem olvasnak titeket, attól tartok, max hivatalból.

Keressetek olvasót, aki nem azért olvas titeket, merthát az impulzus a villanykar médiuma - réges-rég nem feleltek meg ennek a szerepnek számomra. Álljatok össze BSS-sel, SPOT-tal, AC-val, nem érdekel, csináljatok valami egészségeset, üzenjétek meg, hogy fiatalnak lenni érdemes, villanykarosnak lenni még érdemesebb, pláne QPA idején, és ne siránkozzatok, mint kamaszlány, aki szidja a bulit, de csak azér’, mert anyu nem engedte el. Ti zártátok be magatokat a szerkesztőségbe, senki (sajnos, senki!) nem kért titeket meg rá.

Ennyit akartam mondani.