Tündérmese - Arena Film, 2006. Tündér (Égeni Nikolett)

Shana: Tündérmese - letöltés. (Filmkritika. Igyekszem pozitív lenni.)

Régóta vártam ennek a videónak a megjelenését, pedig nagyon sokáig csak remélni tudtam, Shana kirakja a weboldalára (vagy máshova).

Természetes érzelmi szálak is fűznek hozzá (Niki, merre jársz most?), de mégiscsak az ezzel kapcsolatos néhány elhangzott mondat az, ami több jelenlegi projectemben meghatározza a nézőpontomat.

De talán kezdjük egy kicsit boncolgatni közelről, hiszen ez továbbra se a Haszprus überblog, se az editorial kategória.

Félve nyúltam ehhez a műhöz, természetemnél fogva nem kenyerem a fantasy, pláne, ha a mindennapi problémákat keverjük bele, és még két világ határán is játszunk - a Dűne kérdéseit ki kellett lőni az űrbe, a szerelmet nem biztos… Ennek ellenére kellemes meglepetés volt a befejezés, még ha nem is minden idealizálástól mentes.

Meglepődtem továbbá Szatory Dávid intonációs készségein, a filmben szereplő valamelyest profi médiásoknak is felrakta a lécet - igaz, valószínűleg mindenki náthás lehetett, aki tudja, milyen időjárási viszonyok közt kezd rügyezni a sövénybokor, az már akkor is fázik, ha a szereplőkre néz, mégha nem is ismeri a háttértörténetet :)

Mindenképpen meglátszik Shana zeneklip-készítő múltja is - bár néha túl hangsúllyosnak tűnik az aláfestés, azért jól eltalált.

Ugyanakkor nem lenne ez kritika, ha nem lennének benne negatív megjegyzések is, lehet ez műfaji sajátosság, vagy csak az én hozzáállásomból következik, fene se tudja.

Idegesít az a vágás például, ahol egy pillanatra Tomi arcát láthatjuk a Tündér felé fordulva, aztán a Tündér mellé áll egy alak, de csak az orrát látjuk - éppoly egyenes, mint Tomié (sajnos plasztikai sebészet nem férhetett bele a keretbe:) ), így ösztönösen azt hisszük, az övé, csak a kijelentés tartalmából következtethetünk az igazi szereplőre.

Nem tűnik fel továbbá a Tündér kékített szeme sem (a démoné igen), függetlenül attól, tudom, mekkora szívás a CinePaint, az AfterEffects és a többi hasonló kezelése, és lehet, hogy ezt csak azért mondom, mert Greg Yaitanes Children Of Dune feldolgozásának kékjét vártam ( akkor is, ha annak lehúzó kritikái egytől-egyig ostorozták ezt.)

Nikit óhatatlanul régi barátaimhoz, középiskolám színjátszósaihoz próbálom mérni, akik sorba vitték a Helikon-díjakat, még ma is játszanak,és korán kezdték - pedig elsőre nem rossz, és a film bizonyos szempontból nehezebb műfaj, mint a színház - nem utolsó sorban a mimika miatt.

Kovács M. Andrástól többet vártam, de könnyen lehet, csak én nem látom, mennyi energia kell egy ilyen szerep eljátszásához, vagy a fiatalok tették magasra a lécet.

A film megéri a maga 9 percét, értelemszerűen játékfilm, a szó eredeti vonatkozásában, akként is kell kezelni. Mindenképpen köszönöm, hogy elérhető tettétek.