Avagy érted haragszom, nem ellened

(A Pirate Party elhivatását olvasva)

Ne álltassuk magunkat: ingyen akarjuk a zenét hallgatni, és a filmeket nézni.

Most mesélhetnék arról, hogy ajj, meg dehogyis, csak, meg satöbbi, ne hülyéskedjünk.

Minőségi, professzionális termékeket szerzünk be, erre használjuk a fájlmegosztókat.

Jó, tegyük fel, legalizáljuk, megtehetjük. Merre tovább?

(A cikk írója nem foglalkozik azzal, hogy most is éppen ingyenes tartalmat hallgat egyenesen Amerikából, teljesen legálisan, hogy egyetlen albumot vett meg magának életében, viszont ismerőseivel ellentétben esze ágában sincs FLAC-ben letölteni a zenéket, akkor megvenné)

A filesharing nagyon jó elv addig, amíg a jelek dolgozatunkat vagy a saját diplomamunkánkat osztogatjuk meg rajta, de nem azt szoktuk. Ritka esetek kivételével nem is az amatőr színjátszó csoportunk előadásának felvételeit, arra nem lenne elég kereslet, hogy érdemes legyen pl. torrenten terjeszteni.

A Pirate Party szeretné, hogy a magáncélú felhasználás ingyenes legyen.

A bajom az, hogy a torrentezett termékek többsége kizárólag magáncélú felhasználásra készül.

(Most képzeljük el: Nightwish - Highest Hopes - Corporate Edition… na ne…)

A copyrightot eredetileg azért találták ki, hogyha nekem is van egy gitárom, meg David Gilmournek is, mindketten felveszünk vele egy számot, csak ő tud rajta játszani, én pedig nem, akkor ő ezért cserébe vehessen magának egy Stratocastert, hogy még jobban tudjon játszani, és megengedhesse magának, hogy csak ezzel foglalkozzon, én pedig továbbra is csak hobbiból játsszak a pénzemen vett gitáron, és osszam meg ezt DC-n vagy bárhol.

(Torrenten, ismétlem, valószínűleg nem lenne rá elég érdeklődő.)

A napi betevő filmsorozatot (már akinek van ilyen), mondjuk nyugodtan lehetne nyomatni már most az adott TV-adó site-ján ingyen, megfelelően összegyógyítva valami reklámmal - például a cselekmény részét képezve.
Tegyük fel, ezt megtennék, és minőségi reklámmentes változatot kiadnák csilivilli DVD-n. Két hét múlva (az ezúttal már legális) torrentsite-ok teli lennének vele, fene se venné.

Hasonló a problémám az OK, az MP3 ingyen van, de a CD-ért fizess megközelítéssel (lásd FLAC-os haverok fent).

Jelentősen spórolhatunk azzal, ha a kiadóvállalatokat kivesszük a buliból.

Kétféle ember van: vannak a simlisek, és a dolgozók. A simlisek sohasem dolgoznak, a dolgozók sohasem simliskednek.

Brian Brown a Cocktail-ben

Az internet erre megfelelő lehetőséget nyújt, relatív egyszerűen meg lehet szervezni a terjesztést (Really Simple Syndication :) ), ezzel nem lenne probléma. Miután fizikai eszköz a legvégső esetben lenne bevetve, a gyártási költségek is esnének.

Jó, de ki fizet? Lenne egy rajongótábor természetesen, ez nem vitás: ők mindenképpen pénzelnék a zenészt. Ehhez nem is kell más, némi franchise, a koncertek árát megemelni, esetleg (pofátlanság, de) pénzért dedikálni.

A többség nem fizetne semmit, mint azt láttuk a Donationware esetében. További probléma lenne a rajongótábor figyelmének fókuszban tartása, a kultúrtermékekből bevételek ugyanis kevéssé származnának közvetlen.

További eshetőség még, hogy az állam újraelosztja a vagyont. Ez most is zajlik, amivel két problémám van: egyrészt azok kapják a pénzt, akiket nem torrentez senki, másrészt pedig konkrétan én külföldi zenét hallgatok, és nem tudom, hogy jutna Angliába vagy Finnországba a pénz - jó, persze, mondjuk azt, hogy konkrétan az én kedvenceimet helyben is elég jól megfizetik, de van olyan zenekar, amit inkább külföldön ismernek el.

(Részemről én nem sajnálnám a CD drágított változatát, ha az úgy egy az egybe Tuomas Holopainen-nek jutna a zseniálisan megírt számaiért. Az más kérdés, hogy a magyar nép röhögne a markában, és venné az occsó szlovák CD-t.)

Az állami elosztást mondjuk megfelelően auditált letöltőkkel (nem vicc, államilag fenntartott, központi letöltőhelyek) egy picit pontosabbá lehetne tenni. Ezt lehetne viszonyítani az összes letöltőforgalomhoz, és újraelosztani a vagyont.

A cél mindenképpen az, hogy akik képesek professzionális tartalmat előállítani, azok továbbra is megtehessék ezt, mindenki nagy örömére.

Mindenképpen olyan finanszírozási rendszert kell kitalálnunk, ahol a gyenge színvonalú, mesterségesen hype-olt médiatartalmak esnek ki a rostán. Nem hiszem, hogy sokan hiányolnák némely felturbózott magyar “zenekart” a repertoárból.

Ötlet, vélemény, javaslat?